A tősgyökeres magyar ünnep, Halloween alkalmából a mai bejegyzésben az ijesztgetésé lesz a főszerep, a házigazda pedig Katy Towell lesz, aki rövidfilmjeivel nem csekély online rajongóhadat gyűjtött magának. Towell egy személyben írója, illusztrátora és animátora műveinek (némelyiket maga is narrálja), amelyek ennek eredményeként egy vizuálisan és koncepciózusan egységes, egyszerre idegen és ismerős filmes univerzumot alkotnak.
A Zealous Creative több érdekes rövidfilmmel örvendeztette már meg közönségét, a The Maker (kb. ‘A készítő’), ez a költőien groteszk stoptrükk-animáció azonban toronymagasan kiemelkedik közülük. A film főhőse egy különös figura (nyúl? baba?), aki egy bizonyos határidőre el akar készíteni egy saját magához hasonló figurát. Anélkül, hogy a film csattanóját elárulnám: számára ez a mű a legfontosabb, amit életében valaha létrehozott. De vajon elég-e az akarata és a kreativitása arra, hogy életre keltse? (tovább…)
amint az látható, sajnos elcsúsztam a tervezettel – nem utolsósorban mindenféle életdolognak (egyetem, munka, betegség) köszönhetően. Az erre a hétre tervezett egész estés filmet kénytelen vagyok jövő hétre tolni; ez azonban nem jelenti, hogy a blog abbamaradt volna. Az érdeklődőknek a türelmét és megértését kérem, és remélem, mielőbb a rendes kerékvágásban megy majd tovább minden.
Addig is kedvcsinálónak és -fönntartónak egy humoros rövidfilm a JCubed csapatától, akik Kickstarteren gyűjtötték össze hozzá a pénzt, és egy szolid, profi kis romantikus minivígjátékot hoztak össze.
Aki nagyobb képernyőt szeretne, itt nézheti meg a Vimeón. Jó szórakozást!
A kortárs animációt – az anyag hihetetlen bősége mellett – részben azért is olyan nagyon nehéz áttekinteni, mivel a legtöbb mű csak igen korlátozott számú néző számára hozzáférhető. Hacsak nem kifejezetten világhírű alkotásról van szó, a fesztiválok vetítésein kívül nem könnyű rájuk bukkanni, legalábbis törvényesen és jó minőségben. Éppen ezért nagy öröm, hogy egyre több fiatal alkotó, illetve stúdió dönt úgy, hogy műveit a nagyközönséggel is megosztja az Interneten.
Az Amerikában élő dél-koreai származású festőművész és animátor, Erick Oh fiatal kora ellenére már számos szakmailag elismert filmet készített, nemzetközi fesztiválokon szerepelt, csillió kisebb-nagyobb díjjal büszkélkedhet, 2010-től pedig a Pixar animátorcsapatának is a tagja. Rövidfilmjei szöveg nélküli műalkotások, amelyek sikerrel sűrítik bele néhány percbe az emberi lét középponti kérdéseit. Oh mintha mindig a végső mozgatóerőt keresné: filmjeinek többsége egy kiemelt jelkép köré épül, mint mag köré a gyümölcshús – és éppen olyan szervesen (és ízletesen) is.
Az animációs rövidfilmek különlegességnek számítanak abban a tekintetben, hogy jelentős részük nem tartalmaz szöveget, így nyelvtudásra való tekintet nélkül bárki élvezheti őket. Talán éppen ezért nyúlnak az alkotók olyan gyakran általános érvényű témákhoz, amelyeket mindenki magáénak érezhet. Kirsten Lepore stoptrükkfilmje, a Bottle (‘Palack’) két társra vágyó lény különös kapcsolatának történetét beszéli el, akik egy óceán két partjáról üzengetnek egymásnak. (tovább…)
laterna magica 