Jelmagyarázat

Az animáció nem csupán műfajilag, de technikai szempontból is szerteágazó terület. Az általam bemutatott filmek címkéi között is számos különböző megjelölés szerepel, köztük olyanok is, amelyek nem elfogadott szakszavak – részben azért, mert így könnyebben érthetők, részben azért, mert olyan eljárásokat jelölnek, amelyeket nem lehet egy szóban kifejezni. Az alábbiakban röviden ismertetem, melyik címke alatt milyen animációs technikát értek. (Fontos: a “3D” nem a speciális szemüveggel nézhető térhatást jelöli, hanem a film saját modell- és térkezelését.)

• 2/3D: saját önkényes jelölésem azokra a filmekre, amelyek a 2- és 3D-s modellek és hátterek tulajdonságait nagyjából egyenlő arányban keverik
• anime: hagyományos vagy számítógépes eljárással készült, 2D-s modelleket használó, japán stílusban és technikával készült film; gyakorlatilag “japán rajzfilm”
• CGI: 3D-s modelleket és háttereket alkalmazó komputeranimáció (amit ma legtöbbet látni moziban)
• digitális: legalább részben számítógépes technikával készült animáció, amely azonban nem rajzolt modelleket használ
• rajzfilm: “hagyományos animáció”; kézzel vagy számítógéppel készült, elsősorban 2D-s modelleket és háttereket alkalmazó film
• stoptrükk: olyan animációs eljárás, amelyben valódi, fizikai modellekkel dolgoznak
  • bábanimáció: mozgatható figurákkal fölvett film
  • gyurmaanimáció: plasztilinből vagy más alakítható anyagból készült modellekkel operáló film
  • papírkivágás: papírból kivágott vagy más sík hatást keltő alakokkal dolgozó eljárás
  • pixeláció: helyettesítéses animáció; olyan eljárás, amelyben a fölvett objektumok kockáról kockára változnak
  • sziluettanimáció: a papírkivágás egy alfaja, amelyben a sík figurák egy hátulról megvilágított háttér előtt mozognak, így csak a körvonaluk látszódik
  • tárgyanimáció: hétköznapi tárgyakkal és anyagokkal dolgozó stoptrükk
• vegyes technika: többféle eljárást elegyítő film

A fönti címkék aligha fedik le pontosan az egyes technikákat, de remélhetőleg jól leírják az egyes filmek képi világát. A határok természetesen olykor elmosódhatnak, de alapvetően az a tapasztalatom, hogy intuitíve viszonylag könnyen meg lehet ítélni, melyik film milyen vizuális összhatást célzott meg.