18+

Mima, avagy az erény meghurcoltatása

Perfect Blue (Pafekuto Buru)

perfect_blue_plakat_1

Kon első egész estés rendezése az 1997-es Perfect Blue című pszichothriller, amelyben már teljes pompájukban mutatkoznak meg a rendező sajátos kézjegyei: az archetípusokra épülő, mégis jól artikulált női hősök; álom, valóság és a tudat különböző szintjeinek egybemosódása; a történetsíkok lebegtetése, amely a szereplőkben és a nézőben egyaránt bizonytalanságot kelt. (tovább…)

Por, hamu és ujjbábok

Salad Fingers

salad_fingers_plakat

Az előző két hét elmaradt bejegyzéseit pótolandó, az idei Halloween alkalmából egy teljes sorozatot veszünk szemügyre. A Salad Fingers (kb. ‘Salátaujj’), David Firth brit animátor tíz részből álló rövidfilmciklusa általában véve nem annyira ijesztő, mint inkább nyomasztó és hátborzongató, ez azonban nem jelenti, hogy ne okozna álmatlan éjszakákat a nézőnek. A YouTube-on is föllelhető sorozat meglehetősen ismert; az első epizód még 2004-ben jött ki, és azóta számosan megpróbálták értelmezni, analizálni a művet, általában inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az alkotó, ahogy dukál, notóriusan keveset beszél arról, mi, hogyan és miért történik a műben, így a Salad Fingers valóságos kánaánja a filmelemzőknek. (tovább…)

Miú-miújság?

Karmok harca (Felidae)

felidae_plakat

Míg a Disney buzgón dolgozott minden idők egyik legkedveltebb rajzfilmjén, a Warner Brothers pedig azon, hogy lekörözze vagy legalábbis beérje versenytársát, a német Trickompany fogta magát, és (mi mást) filozófiai thillert készített házimacskákkal. A Karmok harca Akif Pirinçci török származású német író 1989-es regényének földolgozása, és kétségtelenül az egyik legkülönösebb alkotás, amelyet valaha szerencsém volt megnézni. Egyformán távol áll az Aesopus-típusú allegorikus állatmeséktől vagy Fekete István félantropomorf realizmusától, és egy olyan köztes helyet foglal el, amellyel valódi ritkaságnak számít. (tovább…)