’90

Tolkien hava: Kisemberek nagy nehézségei

Hobbit (The Hobbit, 1985) – Hobitit (The Hobbits)

Az utolsó animált Tolkien-adaptáció után következzék az ígért meglepetés. Hogy kellemes vagy kellemetlen-e, azt ki-ki döntse el maga; a mai bejegyzés tárgya ugyanis kivételesen nem animációs film, hanem két élőszereplős mű, méghozzá tévéjáték. Hogy miért? … A Tolkien-szemlémre való készülés közben számos furcsaságot sikerült fölásnom – köztük olyan szörnyeket is, amelyek talán jobb lett volna, ha rejtve maradnak; de olyat is, amely és ez … megérdemli, hogy hazáján kívül is ismerjék, ha másért nem… Mindkét alkotás a kis költségvetésű überbizarr kiemelkedő képviselője, amelyek mellett, akár tetszenek a nézőnek, akár nem, de nem lehet szó nélkül elmenni.

(tovább…)

Mima, avagy az erény meghurcoltatása

Perfect Blue (Pafekuto Buru)

perfect_blue_plakat_1

Kon első egész estés rendezése az 1997-es Perfect Blue című pszichothriller, amelyben már teljes pompájukban mutatkoznak meg a rendező sajátos kézjegyei: az archetípusokra épülő, mégis jól artikulált női hősök; álom, valóság és a tudat különböző szintjeinek egybemosódása; a történetsíkok lebegtetése, amely a szereplőkben és a nézőben egyaránt bizonytalanságot kelt. (tovább…)

Miú-miújság?

Karmok harca (Felidae)

felidae_plakat

Míg a Disney buzgón dolgozott minden idők egyik legkedveltebb rajzfilmjén, a Warner Brothers pedig azon, hogy lekörözze vagy legalábbis beérje versenytársát, a német Trickompany fogta magát, és (mi mást) filozófiai thillert készített házimacskákkal. A Karmok harca Akif Pirinçci török származású német író 1989-es regényének földolgozása, és kétségtelenül az egyik legkülönösebb alkotás, amelyet valaha szerencsém volt megnézni. Egyformán távol áll az Aesopus-típusú allegorikus állatmeséktől vagy Fekete István félantropomorf realizmusától, és egy olyan köztes helyet foglal el, amellyel valódi ritkaságnak számít. (tovább…)