’70

Egy igazi farkasember

A dzsungel könyve (1973)

Maugli klasszikussá vált története filmesek tucatjait ihlette és – amint láthatjuk – ihleti meg máig. Hazánkban a két legismertebb adaptáció az 1966-os Disney-féle opusz és természetesen Dés László musicalje (említést érdemel még Korda Zoltán 1942-es hollywoodi szuperprodukciója, amelyhez kedves gyerekkori emlékeim fűződnek, noha az évek során a varázs jelentősen megkopott). Az 1973-ban készült szovjet változat dalbetétekben ugyan nem bővelkedik, de helyette nagyszerű karakterábrázolást, különleges animációt és … kapunk. Aki esetleg a történethűséget hiányolta volna a korábbi rajzfilmből, az alighanem szeretni fogja ezt a verziót, amely nem csupán rendkívül közel maradt Kipling eredeti művéhez, de képi világa is markáns, egyedi stílusú.

(tovább…)

A zenebirodalom visszavág

Allegro non troppo

plakat_01

1940-ben Walt Disney úgy gondolta, itt az ideje, hogy megvalósítsa élete álmát: egy gigászi, … amely … Egyfajta összművészeti hatásra törekedett… A Fantázia – talán nem meglepő módon – óriási anyagi bukta volt, és egy életre elvette Disney kedvét a hasonló kísérletektől, presztízsét tekintve azonban a stúdió legkiemelkedőbb animációs filmjévé nőtte ki magát, és a mai nagyközönség is szeretettel veszi körül. … Csaknem negyven évvel később Bruno Bozzetto … Így született meg saját produkciója, az Allegro non troppo. És noha Olaszország alighanem az égvilágon minden, csak nem rajzfilmes nagyhatalom (sőt), Bozzetto apait-anyait beleadott, hogy emlékeztessen rá: ha klasszikus művészetről van szó, egyértelműen az övék a terep.

(tovább…)

Ismeretlen tájakon

Mindscape/Le Paysagiste (1976)

A Kanadai Nemzeti Filmintézet (NFB/ONF) igen nagylelkűen bánik a filmkedvelő közönséggel: hivatalos honlapjukon, valamint videomegosztó csatornáikon valósággal tobzódhatunk a különlegességekben. Ezúttal Jacques Drouin quebeci animátor-rendező egy korai, díjnyertes alkotását veszem szemügyre.

(tovább…)

Tolkien hava: Zsákosék esete a rotoszkóppal

A gyűrűk ura (The Lord of the Rings – 1978)

a_gyuruk_ura_plakat

Mai bejegyzésünk tárgya Magyarországon is viszonylag ismert, legalábbis a Tolkien-kedvelők között. A kulcsszó itt az “ismert”, amely esetünkben távolról sem azonos a “kedvelt”-tel vagy a “népszerű”-vel. A helyzet az, hogy Ralph Bakshi műve határozottan rossz hírnévnek örvend, és nem csupán a rajongók, de az átlagnézők nagy többsége is – egy-két kósza hívétől eltekintve – utálja. Ahogyan egyik kedvenc kritikusom megfogalmazta: mielőtt Peter Jackson trilógiáját bemutatták volna, azzal vigasztalta magát, hogy lehet, hogy az új filmek pocsékak lesznek, de a rajzfilmnél mélyebbre úgysem süllyedhetnek. Ezek után némi bűntudattal vallom be, hogy jómagam, amikor előszörre láttam, könnyesre röhögtem magam rajta, és csak utána jutott eszembe megbotránkozni. De van-e a viking Boromir, a hadonászó Gandalf és a mamuszos balrog mellett bármi is, ami vonzóvá tehetné a filmet? Nos, nézzük meg.

(tovább…)

Tolkien hava: Csen-csen gyűrű

A hobbit (The Hobbit – 1977)

a_hobbit_plakat_2

Most pedig eljött az idő, hogy egy valódi, a szó szoros értelmében véve animált Tolkien-adaptációt vegyünk szemügyre, ez pedig nem más, mint Arthur Rankin és Jules Bass 1977-es tévéfilmje, A hobbit. Rankin és Bass stúdiója számos, a tengerentúlon népszerűségnek örvendő, közismert mesefilmet készített (az egyik ikonikussá vált darabjuk a Rudolf, a rénszarvas), így aligha lehet meglepő, hogy ezúttal is elsősorban a gyerekeket célozták meg. Ami – ahogyan meg fogjuk látni – egyáltalán nem baj.

(tovább…)

Nem félünk a farkastól

Mesék meséje (Szkazka szkazok)

skazka_skazok_plakat

A Szojuzmultfilm – részben épp anyaországa sajátos gazdasági berendezkedésének köszönhetően – a maga idejében éppolyan, noha a hazai közönség által (talán a No, megállj csak! kivételével) kevésbé ismert remekműveket hozott létre, mint a Disney vagy a Studio Ghibli. Jurij Norstein 1979-es filmje, a Mesék meséje az orosz történelmi emlékezet és kulturális átalakulás költői szépségű montázsa, amely egy farkaskölyök megfigyelésein keresztül mutatja be az emberi világ működését és inherens problémáit. A mű animációs körökben vitathatatlan klasszikusnak számít, az alkotó más munkáihoz hasonlóan számos díjat besöpört, és az 1984-es Olympic Arts Festivalon (amelyen többek közt A légy és a Fehérlófia is sikerrel szerepelt) minden idők legjobb animációs filmjének választották meg. De honnan ez a hírnév? (tovább…)