vegyes technika

Harcra fel!

Maker vs Marker

Január utolsó hétvégéjére egy egész estés filmet terveztem, ez azonban időhiány miatt holnapra csúszik. Helyette íme a brit alkotó, Jonny Lawrence másfél perces kisfilmje, amely a Street Fighter-sorozat előtt tiszteleg, de – amint azt maga az alkotó is leírja – a Dragon Ball Z és a Mátrix hatását is fölfedezhetjük rajta, sőt…

(tovább…)

Utazás az éjszaka mélyére

Madame Tutli-Putli

Az animáció egyik legnagyszerűbb vonása, hogy az alkotó szándékaitól és ötletességétől függően számos más technikával keverhető, különleges, olykor egészen szokatlan hatásokat hozva létre. YouTube-os csavargásaim során találtam rá erre a bizarr és meghökkentően ijesztő rövidfilmre az ONF (a Kanadai Nemzeti Filmintézet) csatornáján, amelyen számos más érdekesség (többek közt a blogon már szerepeltetett Mindscape is) található. A Madame Tutli-Putli első látásra megfejthetetlenül furcsának tűnik, mind az animációt, mind a történetet tekintve – de egy próbát azért tehetünk.

(tovább…)

Asszonyszerelem, asszonysors

Sita Sings the Blues

sita_sings_the_blues_plakat

Mi a vallás szerepe az ember életében? Mi a mítosz szerepe az emberi kultúrában? Mi a művész viszonya önmagával és másokkal? Fogós kérdések, amelyekre számos különböző válasz adható. Az amerikai Nina Paley rajzfilmje a világ egyik legősibb történetét, az indiai irodalom egyik alapszövegét, a Rámájanát meséli újra a főhős, Ráma feleségének, Szítának a szemszögéből, s egyben saját szakításának történetét is földolgozza. (tovább…)

Tolkien hava: Zsákosék esete a rotoszkóppal

A gyűrűk ura (The Lord of the Rings – 1978)

a_gyuruk_ura_plakat

Mai bejegyzésünk tárgya Magyarországon is viszonylag ismert, legalábbis a Tolkien-kedvelők között. A kulcsszó itt az “ismert”, amely esetünkben távolról sem azonos a “kedvelt”-tel vagy a “népszerű”-vel. A helyzet az, hogy Ralph Bakshi műve határozottan rossz hírnévnek örvend, és nem csupán a rajongók, de az átlagnézők nagy többsége is – egy-két kósza hívétől eltekintve – utálja. Ahogyan egyik kedvenc kritikusom megfogalmazta: mielőtt Peter Jackson trilógiáját bemutatták volna, azzal vigasztalta magát, hogy lehet, hogy az új filmek pocsékak lesznek, de a rajzfilmnél mélyebbre úgysem süllyedhetnek. Ezek után némi bűntudattal vallom be, hogy jómagam, amikor előszörre láttam, könnyesre röhögtem magam rajta, és csak utána jutott eszembe megbotránkozni. De van-e a viking Boromir, a hadonászó Gandalf és a mamuszos balrog mellett bármi is, ami vonzóvá tehetné a filmet? Nos, nézzük meg.

(tovább…)

A rémálom tudománya

Alice (Něco z Alenky)

neco_z_alenky_plakat

Jan Švankmajer neve talán nem ismeretlen a hazai közönség számára. A kortárs cseh animáció nagymestere, aki autodidakta módon tanulta ki a filmkészítést, jellegzetes stoptrükktechikájával és fantasztikus, (többek közt saját maga által) szürrealistának nevezett stílusával a nemzetközi porondon is jelentős sikereket aratott, mi több, máig aktív: legutóbbi művét, a Túlélni az életet (elméletben és gyakorlatban) c. filmet 2010-ben mutatták be, jövőre pedig újabb alkotással készül. Az idei Anilogue-fesztivál többek közt Švankmajer műveiből is közölt egy retrospektív válogatást, így ennek alkalmából vetünk most egy pillantást első egész estés filmjére, az 1988-as Alicera.

(tovább…)

Nem félünk a farkastól

Mesék meséje (Szkazka szkazok)

skazka_skazok_plakat

A Szojuzmultfilm – részben épp anyaországa sajátos gazdasági berendezkedésének köszönhetően – a maga idejében éppolyan, noha a hazai közönség által (talán a No, megállj csak! kivételével) kevésbé ismert remekműveket hozott létre, mint a Disney vagy a Studio Ghibli. Jurij Norstein 1979-es filmje, a Mesék meséje az orosz történelmi emlékezet és kulturális átalakulás költői szépségű montázsa, amely egy farkaskölyök megfigyelésein keresztül mutatja be az emberi világ működését és inherens problémáit. A mű animációs körökben vitathatatlan klasszikusnak számít, az alkotó más munkáihoz hasonlóan számos díjat besöpört, és az 1984-es Olympic Arts Festivalon (amelyen többek közt A légy és a Fehérlófia is sikerrel szerepelt) minden idők legjobb animációs filmjének választották meg. De honnan ez a hírnév? (tovább…)

Vízizene

Sárga tengeralattjáró (Yellow Submarine)

plakat_1

Kissé ugyan nárcisztikus gesztus, de azt hiszem, illő, hogy egy olyan filmmel indítsam el a blogot, amely meghatározó szerepet játszott abban, ahogyan ma az animációhoz viszonyulok, és amely csaknem egy évtizednyi kihagyás után ismét fölkeltette iránta az érdeklődésemet. Ez pedig nem más, mint a Beatles negyedik filmje, a Sárga tengeralattjáró című musical. Ennek a filmnek köszönhető, hogy már akkor ismertem és élveztem a rock egyik meghatározó együttesének zenéjét, amikor még nemigen volt fogalmam róla, ki is ez a négy fószer, és mit is csináltak ők tulajdonképpen: (tovább…)