vegyes technika

Játsszunk most együtt!

Don’t Hug Me I’m Scared

Idei halloweeni bejegyzésünk tárgya egy egészen friss, még befejezetlen brit rövidfilmsorozat…

(tovább…)

Reklámok

Harcra fel!

Maker vs Marker

Január utolsó hétvégéjére egy egész estés filmet terveztem, ez azonban időhiány miatt holnapra csúszik. Helyette íme a brit alkotó, Jonny Lawrence másfél perces kisfilmje, amely a Street Fighter-sorozat előtt tiszteleg, de – amint azt maga az alkotó is leírja – a Dragon Ball Z és a Mátrix hatását is fölfedezhetjük rajta, sőt…

(tovább…)

Utazás az éjszaka mélyére

Madame Tutli-Putli

Az animáció egyik legnagyszerűbb vonása, hogy az alkotó szándékaitól és ötletességétől függően számos más technikával keverhető, különleges, olykor egészen szokatlan hatásokat hozva létre. YouTube-os csavargásaim során találtam rá erre a bizarr és meghökkentően ijesztő rövidfilmre az ONF (a Kanadai Nemzeti Filmintézet) csatornáján, amelyen számos más érdekesség (többek közt a blogon már szerepeltetett Mindscape is) található. A Madame Tutli-Putli első látásra megfejthetetlenül furcsának tűnik, mind az animációt, mind a történetet tekintve – de egy próbát azért tehetünk.

(tovább…)

Asszonyszerelem, asszonysors

Sita Sings the Blues

sita_sings_the_blues_plakat

Mi a vallás szerepe az ember életében? Mi a mítosz szerepe az emberi kultúrában? Mi a művész viszonya önmagával és másokkal? Fogós kérdések, amelyekre számos különböző válasz adható. Az amerikai Nina Paley rajzfilmje a világ egyik legősibb történetét, az indiai irodalom egyik alapszövegét, a Rámájanát meséli újra a főhős, Ráma feleségének, Szítának a szemszögéből, s egyben saját szakításának történetét is földolgozza. (tovább…)

Tolkien hava: Zsákosék esete a rotoszkóppal

A gyűrűk ura (The Lord of the Rings – 1978)

a_gyuruk_ura_plakat

Mai bejegyzésünk tárgya Magyarországon is viszonylag ismert, legalábbis a Tolkien-kedvelők között. A kulcsszó itt az “ismert”, amely esetünkben távolról sem azonos a “kedvelt”-tel vagy a “népszerű”-vel. A helyzet az, hogy Ralph Bakshi műve határozottan rossz hírnévnek örvend, és nem csupán a rajongók, de az átlagnézők nagy többsége is – egy-két kósza hívétől eltekintve – utálja. Ahogyan egyik kedvenc kritikusom megfogalmazta: mielőtt Peter Jackson trilógiáját bemutatták volna, azzal vigasztalta magát, hogy lehet, hogy az új filmek pocsékak lesznek, de a rajzfilmnél mélyebbre úgysem süllyedhetnek. Ezek után némi bűntudattal vallom be, hogy jómagam, amikor előszörre láttam, könnyesre röhögtem magam rajta, és csak utána jutott eszembe megbotránkozni. De van-e a viking Boromir, a hadonászó Gandalf és a mamuszos balrog mellett bármi is, ami vonzóvá tehetné a filmet? Nos, nézzük meg.

(tovább…)

A rémálom tudománya

Alice (Něco z Alenky)

neco_z_alenky_plakat

Jan Švankmajer neve talán nem ismeretlen a hazai közönség számára. A kortárs cseh animáció nagymestere, aki autodidakta módon tanulta ki a filmkészítést, jellegzetes stoptrükktechikájával és fantasztikus, (többek közt saját maga által) szürrealistának nevezett stílusával a nemzetközi porondon is jelentős sikereket aratott, mi több, máig aktív: legutóbbi művét, a Túlélni az életet (elméletben és gyakorlatban) c. filmet 2010-ben mutatták be, jövőre pedig újabb alkotással készül. Az idei Anilogue-fesztivál többek közt Švankmajer műveiből is közölt egy retrospektív válogatást, így ennek alkalmából vetünk most egy pillantást első egész estés filmjére, az 1988-as Alicera.

(tovább…)

Nem félünk a farkastól

Mesék meséje (Szkazka szkazok)

skazka_skazok_plakat

A Szojuzmultfilm – részben épp anyaországa sajátos gazdasági berendezkedésének köszönhetően – a maga idejében éppolyan, noha a hazai közönség által (talán a No, megállj csak! kivételével) kevésbé ismert remekműveket hozott létre, mint a Disney vagy a Studio Ghibli. Jurij Norstein 1979-es filmje, a Mesék meséje az orosz történelmi emlékezet és kulturális átalakulás költői szépségű montázsa, amely egy farkaskölyök megfigyelésein keresztül mutatja be az emberi világ működését és inherens problémáit. A mű animációs körökben vitathatatlan klasszikusnak számít, az alkotó más munkáihoz hasonlóan számos díjat besöpört, és az 1984-es Olympic Arts Festivalon (amelyen többek közt A légy és a Fehérlófia is sikerrel szerepelt) minden idők legjobb animációs filmjének választották meg. De honnan ez a hírnév? (tovább…)

Vízizene

Sárga tengeralattjáró (Yellow Submarine)

plakat_1

Kissé ugyan nárcisztikus gesztus, de azt hiszem, illő, hogy egy olyan filmmel indítsam el a blogot, amely meghatározó szerepet játszott abban, ahogyan ma az animációhoz viszonyulok, és amely csaknem egy évtizednyi kihagyás után ismét fölkeltette iránta az érdeklődésemet. Ez pedig nem más, mint a Beatles negyedik filmje, a Sárga tengeralattjáró című musical. Ennek a filmnek köszönhető, hogy már akkor ismertem és élveztem a rock egyik meghatározó együttesének zenéjét, amikor még nemigen volt fogalmam róla, ki is ez a négy fószer, és mit is csináltak ők tulajdonképpen: (tovább…)